Az Európai Unió Erasmus+ programja által támogatott nemzetközi projektben veszünk részt immár második éve, amelynek témája a pályaválasztási való gyakorlati segítségnyújtás.
Lengyel, török, román és szlovén szervezetekkel dolgozunk együtt ebben a projektben, köztük a chojnai Zespól iskolával, a konyai MSR iskolával és a sireti PMSS iskolával. Egy ilyen Erasmus+ projektnek mindig a csúcsa az ún. diákmobilitás, amikor nemcsak a szervezők találkoznak néhány napra szervezési kérdéseket egyeztetni, szülőknek szóló anyagot elkészíteni, vagy éppen videókat vágni, szinkronizálni és feliratozni…,
… hanem valóban megélhetjük azt a tapasztalati tanulást, amit csak az ilyen nemzetközi találkozások adhatnak. Így utazhatott el április 13-20. között iskolánkból 8 diák és 3 tanár a Kőszegi Testvérvárosi Egyesület 3 képviselőjével együtt a törökországi Konyába, ami nem más, mint a bibliai Ikónium (ld. ApCsel 14), ahol Pál apostol alapította az első keresztyén gyülekezetet.
Az egyhetes programról beszéljenek az beszámoló diái, valamint a diákok visszajelzései a képek között! Még több képért katt ide!
A múlt hét rendkívül sok mindent tanított és adott nekem. Magabiztosabb lettem az angol nyelv használatában. Elmondták, illetve tapasztaltam is, hogy az emberek hibáznak, így az volt a lényeg számomra, hogy megértessem magamat, még ha nem is teljesen helyes, amit mondok. Ez a projekt segített nekem abban is, hogy oda merjek menni idegenekhez. Ez szintén nehezebb volt számomra. Új emberekkel találkozhattam, akikkel nagyon jól összebarátkoztunk. A török diákok beszámoltak nekünk étkezési szokásaikról, iskolájuk működéséről, vallásgyakorlásukról, gyönyörű helyeket mutattak nekünk, ezek mellett kíváncsiak voltak a mi szokásainkra. A karrierválasztásommal kapcsolatban is magabiztosabb lettem, sokan erősítettek meg a jövőmmel kapcsolatos elképzeléseimmel. Jó volt látni, hogy ennyi féle ember együtt tud működni. Nagyon szépen köszönöm, hogy részt vehettem ebben a projektben! (Noémi, 11.G)
I can’t say enough, ‘thank you’ for this opportunity ! Now, I’m looking back at what would have happened if I didn’t sign up for this chance… I would have missed all of these new people (now friends) that all have different personalities and cultures. I realised we had one common thing all together: We wanted to learn, not just about our future job, we wanted to learn about each other. And we did! We realised everyone is different in their own way. I learned so much by this project. First of all, I became more confident in speaking, and communicating in English. It doesn’t matter if you make a mistake, you can always continue. Second of all, I learned to be working much more in groups. Last but not least, I have learned more about good presenting skills. I want to thank everyone for being kind to me and talking to me, and trusting me! I can say this is one of the BEST experience of my life. I’m always gonna remember this!! Thank you all so-so much! (Kincső, 9.G)
Az én legpozitívabb élményem az, hogy a török iskolában a lányok nagyon barátságosak és nyitottak voltak! Még most is beszélgetek az egyikükkel és tervezünk egy közös csoportot csinálni a többi lánnyal. (Szonja, 11.T)
Legpozitívabb élménynek a repülést mondanám, illetve a sok dicséretet, pozitív dolgokat, amit a külföldi diákok mondtak nekem. Sokat tanultam a török kultúráról, az iszlám vallásról és az angol tudásom is fejlődött. (Levente, 11.G)
Ez a hét hihetetlenül sok mindent tanított és adott nekem. Megtanultam, hogy nem baj, ha hibázom csak beszéljek, mert ha nem teljesen helyes nyelvtanilag, amit mondok, akkor is megértik. Ez a projekt segített nekem abban is, hogy oda merjek menni idegenekhez, ami alapvetően nekem nem egy egyszerű dolog mindig. Új emberekkel találkozhattam, akikkel végül barátokká váltunk, akiknek az anyanyelve nem az, amit én beszélek mégis könnyedén el tudunk beszélgetni. Ez előtt a hét előtt ezeket el sem tudtam volna képzelni. A beszélgetések során érezhettem, hogy nem baj az, ha valaki nem olyan, mint én, és nem baj, ha én nem vagyok olyan, mint mások. A lényeg végülis csak az, hogy fogadjuk el, hogy mások vagyunk és ne akarjuk, hogy más olyan legyen, mint mi. Elmondhatatlanul hálás vagyok, részese lehettem ennek a hétnek! Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget! (Dorka, 11.G)
Az én legpozitívabb élményem az volt, hogy fejlődést éreztem saját magamban amikor angolul kellett emberek előtt beszélnem, a tavalyi lengyel projekthez viszonyítva. (Marcell, 11.G)
Ezen a projekthéten megtanultam, hogy milyen élmény egy csapatban dolgozni, és hogy bátran beszélhetek angolul, mert mindenki ejt hibákat, így én is bátrabban használtam a nyelvet. A legnagyobb élmény pedig az volt, hogy az emberek milyen szeretettel, kedvességgel, nyitottsággal fogadtak minket, és voltak irányunkban egész héten. Csodálatos érzés volt az is, hogy ilyen könnyen tudtunk együttműködni, és kapcsolódni egymással. A csodálatos helyek, amiket megnézhettünk, káprázatosak voltak. Nagyon örülök, hogy jelentkeztem, és köszönöm szépen, hogy részt vehettem. (Tíra, 10.G)
Nagyon élveztem a programokat, különösen a keddi iskolalátogatást. A diákok, akiket ott megismertem, nagyon aranyosak és kedvesek voltak, és a projektben résztvevők is. Remélem lesz még lehetőségem hasonló utazásban részt venni. (Bogi, 11.T)
Örülünk, hogy diáktársainknak és tanárainknak is beszámolhattunk erről az élményről:
