Ide kattintva az evangélikus Bibliaolvasó Útmutató igéit olvashatjuk, és a hozzá kapcsolódó – evangélikus lelkészek által írt – magyarázatokat. Isten áldja elcsendesedésünket!
Adventi elcsendesedés: Advent PDF
ÖKUMENIKUS IMAHÉT 2021
Kedves Látogató!
2021-ben január 17-én kezdődött az Ökumenikus imahét.
Mit érdemes erről általánosságban tudni? Érdemes erről meghallgatni a dr. Fischl Vilmossal, A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkárával készült interjút:
https://mediaklikk.hu/video/ma-reggel-2021-01-17-i-adas-3/
Iskolánk a másik egyházi iskolával együtt a digitális oktatás miatt egy online áhítat megtartása mellett döntött:
Kőszegen az idei ökumenikus imahét keretében három alkalom lesz a személyes találkozásra.
- 2021. január 18. hétfő, Jézus szíve Plébániatemplom
Igét hirdet: Baranyayné Rohn Erzsébet evangélikus lelkész - 2021. január 20. szerda, evangélikus templom
Igét hirdet: Hurgoi Sándor templomigazgató, rk. iskolalelkész - 2021. január 22. péntek, Jézus szíve Plébániatemplom
Igét hirdet: Donatin Tamás református lelkipásztor
Az alkalmak 18 órakor kezdődnek a járványügyi előírások betartásával.
Isten áldása legyen az ökumenikus imahét találkozásain!
Lelkésznő
2021. január 19. KEDD
„…maradjatok meg az én szeretetemben! ” (Jn 15,9b)
Az ökumenikus imahét margójára – 1.
Öntudatos kis csoportok. Mindenki tudja hova tartozik és hogy mi alapján tartozik oda, ahova. Ismeri a közösség múltját, hagyományait, alapértékeit és a jelenben is megtartó erejét. Kiáll érte, képviseli, hiszen ebben a csoportban érzi otthon és biztonságban magát. Ezzel egyidejűleg, természetszerűen el is határolódik a másik csoporttól, amelyik nyilván valamennyire másként gondolkodik, kicsit máshogy látja a világot, talán kicsit más az értékrendje, és aki máshol és máshogy érzi magát otthon. És ez így van rendjén, amíg Isten gyermekeiként mindnyájan ott ülünk az Isten „két térdén”. Amíg mindannyian ott érezzük magunkat igazán otthon. Ahogy a többgyermekes családokban is osztozni kell a szülők szeretetén, itt sincs másként. De amíg ugyanabból az atyai szeretetből merítünk, talán nem is baj, ha kicsit mások vagyunk, csak tudjunk ebben a szeretetben megmaradni…
2021. január 20. SZERDA
„…maradjatok meg az én szeretetemben! ” (Jn 15,9b)
Az ökumenikus imahét margójára – 2.
Sokan gondolkodnak így az ökumenikus imahétről: Az egymásnak egyébként valamilyen okból hátat fordítók ezen a héten eljátsszák, hogy barátságosak egymással. Aztán ahogy véget ér az ökumenikus imaheti alkalom, vége a játéknak, és megy minden és mindenki a maga útján. Még ha így is lenne… tudjátok mi tetszik benne? Azok a gyülekezeti tagok, akik bemennek a templomba, azok azért mennek, mert ezt a „játékot” akarják látni, azok figyelme ilyenkor csak erre irányul és mint minden jó darab, hatással lesz rájuk. Hinni tudnak benne és meg is tudják élni, függetlenül attól, hogy mit éreznek éppen az „előadók”. Isten üzenete független az üzenet közvetítőjének személyétől. Bár azt remélem, a „játék” az „előadókra” is hatással lesz…
2021. január 21. CSÜTÖRTÖK
„…maradjatok meg az én szeretetemben! ” (Jn 15,9b)
Az ökumenikus imahét margójára 3. – Hurgoi Sándor templomigazgató, rk. iskolalelkész írása
Igazad van! Milyen nehéz ezeket a szavakat kiejteni… Amíg a saját igazunkat tartjuk szem előtt, nem vagyunk képesek látni a LÉNYEGET. Isten bennünket a saját „képére és hasonlatosságára” teremtett, és arra hívott meg, hogy örökösei legyünk. A családban nagyon sokszor adódik széthúzás az örökség miatt, gondoljunk csak bele, mennyi hagyatéki tárgyalás fulladt ki veszekedésben, „örök haragba”. Isten azt akarja, hogy együtt építsünk. A létra nagyon jó példa arra, hogy ki-ki a saját oldalát hozzátéve kialakítja a tartóoszlopot, amire rájönnek később a létrafokok. Mi alkotja a létrafokot? Az erények, amit együtt gyakorlunk: türelem, szeretet, béke, öröm… Antoine de Saint Exupery szavai jutnak eszemben a Kis herceg című könyvéből: „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan.”
2021. január 22. PÉNTEK
„…maradjatok meg az én szeretetemben! ” (Jn 15,9b)
Az ökumenikus imahét margójára 4. – Nagy Szilvia Andrea nővér írása
A képet nézve egyetlen szó jutott eszembe és egy történet. A szó, ami megfogalmazódott bennem, a felelősség. Az egység felé vezető úton egymás mellett kell, hogy haladjunk. Meg kell várnunk, bíztatnunk, húznunk kell egymást. Nem szabad magukra hagyni a lassabbakat, akkor sem, ha egyházi vezetőinkről van szó, hisz ők felelnek értünk Istennél.
A történet pedig egy futóversenyről szól. Az élen haladó versenyző véletlenül rosszul mérte be a távot és azt hitte, hogy már célba ért, ezért lassítani kezdett. A mögötte igyekvő társa ezt érzékelve elkezdett kiáltani az előtte haladónak, arra figyelmeztetve őt, hogy még nem ért véget számára a verseny. Az észbe is kapott, újra begyorsított és megnyerte a versenyt. A riporterek megkérdezték a második helyen beérkezőt, hogy miért tette mindezt. Ő erre annyit válaszolt, hogy azért, hogy megmutassa az embereknek, hogy egymást segítve, támogatva lehetünk igazán emberek.
Az egység felé vezető úton is társakat ad mellénk Isten. Gyorsabbakat és lassabbakat. A lényeg, hogy ne vetélytársként, hanem testvérként tekintsünk egymásra!
